Pályaválasztás…

Ismét elérkezett az idő. Másodjára is végigültem a pályaválasztós szülői értekezletet.

Ez a “mi leszel, ha nagy leszel” kérdés most sem egyszerűbb, mint mikor én voltam ebben a helyzetben. Szerencsére most is gyorsan letudtuk az iskolatípusokat, mint első alkalommal.

Egyeskét nagyon határozott cél vezérelte, amit a mai napig is tart. Tanárnő szeretne lenni. Ketteske már nem ilyen határozott, de a gimnázium mellett erősen kitart. Ezek közül is megvan a fő kedvenc, ahova mindenképpen szeretne bekerülni.

Nem tudom, hogy mi okból, de oda szeretne menni, ahova anyukája járt. Szerencsére már tavaly voltunk a nyílt napján, hiszen az idén lehet, hogy nem is lesz. Jó kis nosztalgiázás volt számomra. Jó néhány tanár még most is ott tanít, és ketteske élvezettel hallgatja róluk a történeteimet. Kedvenc magyartanárnőm lett az igazgatónő. 🙂

A legnagyobb hatást a kollégium látogatása tette rám. A régi portásfülke, ahol mindig két diák ült délutánonként eltűnt a pénzbedobós telefonnal együtt. Tudod, olyan, amit az utcán látsz a telefonfülkékben. Na, olyan volt nekünk a portásfülkében. Ezen lehetett fogadni a hívásokat, vagy ha valami nagyon fontos volt, hazatelefonáltunk.

Hallgattuk a hölgy beszámolóját, aki körbevezetett minket a közös társalgóról, hűtőszekrényről, arról, hogy megbeszélik, ki hozza fel aznap a vacsorát a többieknek. Hm, felhozni a vacsorát? Kicsit furcsálltam azt is, hogy használják a közös hűtőt, de ám legyen. Végül kiderült, hogy 8-an vannak a diákok. Én kis naiv, gondoltam, hogy 8 lány van a szinten. (csak így hívtuk az emeleteket régen) Nemsokára kiderült, hogy félreértettem, és nem! összesen vannak 8-an! 2 lány és 6 fiú. Húúú…. Komolyan mondom három napig nem tértem magamhoz.

Három emelet, azaz 4 szint. Szintenként, ha jól emlékszem 6 vagy 7 szobával. Az alsó két szint volt a fiúké, a felső kettő a lányoké. Mondjuk ez most sem változott. Éééés! Mi egy szobában voltunk 8-an! Nem az egész épületben, na ezért nem tértem magamhoz három napig.

Hova lettek a diákok?

De legalább családias a hangulat, és ha a két lány összeveszik, akár külön is költözhetnek. És nem kell sietni a tusolással, mert nem fogy el a meleg víz. 🙂 Ennek is megvan a szépsége.

Nem kell csak azért lejárni a dohányzóba és rágyújtani, mert ott van a legjobb társaság. 🙂

A következő iskola, amit másodiknak fogunk megjelölni, már nincs annyira ínyére ketteskének. Van egy harmadik, és meg kell jelölni egy olyan intézményt is, ami egy szinttel lejjebb van. Tehát egy – fogalmam sincs most éppen hogy nevezik – szakközép iskolát, ahol szakmát is tanul. Na, itt már nagyon húzta a száját, de hát valamit muszáj.

Örülök, hogy ilyen hamar ki tudtuk választani a sulikat. Látom, ahogy körülöttem kínlódnak sokan, hogy merre is indítsák el a csemetét.

Igaz, hogy még a gimnázium után nem tudja, hogy merre lesz az arra, de addig még van röpke 4,5 évünk.

Most már csak azt várjuk, hogy mikor mehetünk a nyílt napokra.

Szeretettel: Edi

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!

Látogass meg a facebookon és az instagrammon is!