Néhány hete ismét járunk suliba. Mind a négyen.   Suliba kísérgetés után szoktunk menni Petrával bevásárolni. Mivel elég macerás cipelni a gyereket is, csomagot is, babakocsit pedig már csak alvásra használunk, legpraktikusabbnak tűnik a “hátizsák”.   Igen ám, de bejöttek a hideg reggelek. Keresgéltem a neten, mire találtam egy praktikus megoldást. Ez egy kabát. De nem ám akármilyen. -Anya! Kinek varrtad ezt a kabátot? -Magamnak. Vagy a Petrának?  Ha nagyon pontos akarok lenni, akkor mindkettőnknek. Tehát ez a kabát a mienk. Közös tulajdon, hiszen külön-külön egyikünk sem tudja viselni. Vasárnap csak ketten voltunk itthon a picurkámmal, így reggel neki is álltam az elkészítésnek. Két nem használatos darabból  született meg a…