Továbbtanulás és más…

– Anya! – szólalt meg hármaska, miközben az egyetemi jelentkezést készültünk kitölteni egyeskének.

– Kár, hogy nem születtem előbb! Mennyivel is? Három évvel?

– Miért is? – kérdeztem.

– Képzeld, akkor mind a hárman egyszerre ballagnánk!!! – kiáltotta széles vigyorral az arcán.

Hűha! Meg háát! Inkább, no comment.

Így is egyszerre kell lezavarni két ballagást.

Túl vagyunk ketteskével a központi felvételin, leadtuk a középsulikban a jelentkezést is. Kissé nehezen született meg a végleges lista, de azért sikerült.

Mai fő feladatunk pedig az egyetemre “beiratni” egyeskét.

Örök hálám a falunkban lakó két egyetemi tanárnak, Csillának és Péternek, hogy tartottak múlt vasárnap egy online konzultációt az egyetemi életről. Nagyon-nagyon hasznos volt. Bevallom, hogy ezeket figyelembe véve írtuk meg a jelentkezést.

Összesen négy helyet jelöltünk meg. Mire végeztünk, már mindkettőnknek jojózott a szeme a sok apró betűtől, ahogy böngésztük a lehetséges szakokat.

Végre végeztünk, az érettségi eredményig hátradőlhetünk. – Micsoda! Már fél 8 van! – pontosan két órát töltöttünk a felvi.hu felületén. Te atya ég! Mindez csak azért tartott ám ilyen sokáig, mert átböngésztük, hogy a kinézett szakra milyen tantárgyból kérik emelt szinten az érettségit, és milyen egyéb feltételek kellenek.

Csak semmi pánik! Ha ezek már megvannak, fél óra alatt simán megugorható az egész.

Csak az a fránya motívációs levél ne lenne amit csatolni kell a jelentkezéshez. Ott kezdődik, hogy: az meg mi? Egyeske hiába nézett rám boci szemekkel, akkor sem tudom, hogy mi a fenét kell abba a levélbe írni. Ötletem sincs. DE! Egy azért van. Felkeressük a Csillát.

Szeretettel: Edi

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!

Látogass meg a facebookon és az instagrammon is!