Bezzeg az én időmben! Szaranyák vagyunk?

Hogy is van ez a Foglalkozz a gyerekkel naponta órákat? Vidd minél többfelé. Járjatok foglalkozásokra, kirándulni, játszatok minél több fejlesztő játékot, ha lehet másmilyet ne is, és még sorolhatnám a rengeteg tanácsot. Persze vannak jó dolgok is, csak sajnos pont azok nem olvassák, akiknek kellene.

A minap szembejött velem, megint, egy jótanácsokat osztogató fb. poszt. Nem is tudom, hogy miért csodálkozok annyira, hiszen ez naponta megtörténik.

A médiából mindenhonnan ezt hallani. Játssz a gyerekkel, de lehetőleg fejlesztő játékokat, tölts vele minél több időt, de közben menny vissza dolgozni, különben ingyenélő, a férjeden élősködő nő vagy. Ráadásul már biztosítják a bölcsődét, nem kell bébiszitter. De akkor meg minek szültél, ha nem is foglalkozol vele? – kapod meg máshonnan a véleményt.

Na, és persze ebben a rohanó világban semmire nincs időnk!

És akkor jönnek ők, a bezzegezők. A bezzeg az én időmben! Akkor minden más volt! Mikor ők, a mi szüleink voltak fiatalok, akkor mindenre jutott idő! Sok-sok játék, kirándulás, nyaralás és még sorolhatnám a rengeteg együtt töltött programot. Akkor minden más volt, minden könnyebb volt.

Akkor én vajon miért nem emlékszem szinte semmire ezekből? A sok szabadidőre, a közös játékokra? A még lassú világra?

Talán mert nem is így volt.

Arra emlékszem, hogy anyukám este fél 6-kor ért haza a munkából. Ekkor állt neki vacsorát főzni, ami jó esetben 7-körül el is készült. Akkoriban nem figyeltem az órát, de ha jól gondolom, lehetett vagy este 8, mire elkészült a mosogatással is. Ezután vajon mire maradt idő? Egy kisiskolásnak fürdés, esetleg egy rövid mese, és irány az ágy.

Még szerencse, hogy nagyszüleim már nyugdíjasok voltak és a leckeírást így délután megoldottuk. Nem kellett napközibe járnom.

Azokon a napokon, mikor anyukámnak nem kellett főzni, mert előzőleg dupla adag kaja készült, jött az együtt töltött tartalmas, minőségi idő. Hol a paprikaföldre, hol a hagymaföldre jártunk kapálni. Egyszer- egyszer pedig a cukorrépa földet is meglátogattuk, hogy ne gazosodjon el. Ősszel pedig ezek betakarítása következett. A befolyó összeget pedig a téli tüzelőre fordították.

A kapálást nagyon útáltam. Bár próbáltam összekötni a kellemest a hasznossal, nem nagyon sikerült. Igyezekeztem ugyanis lebarnulni a paprikaföldön, nem sok sikerrel. Sokkal inkább a leégéstől kellett óvakodni.

A betakarítás viszont mindig jó hangulatban telt. Kivétel nélkül nagy csapat jött ilyenkor össze. Egyik gazda földjéről mentünk a másikra. Sorban betakarítottuk az összes termést, napszámos nélkül. Akkor még nem figyeltek fentről (sárkányrepülő), hogy hol dolgoznak nagyobb csapatok.

Azért akadt egy kis nyaralás is. Balaton, BM camping, ahol mindig nagyon jól éreztük magunkat.

Na meg sok-sok játék. Igaz, hogy nem a szüleimmel, de nem is várta el tőlük senki. Ha unatkoztam, ami a lecke után azonnal bekövetkezett, kimentem az utcára. Ott mindig volt játszópajtás. Úgy kellett minket lasszóval befogni, hogy hazamennyünk. Eszünkbe sem jutott, hogy anyával, vagy apával játszunk.

Néha, mikor ilyen lelkiismeret furdalást keltő bejegyzést látok, eszembe juttatom a saját gyerekkoromat. Nem azt mondom, hogy nem kell foglalkozni a gyerekkel, de gyereknek gyerek a barátja. Minél többet játszik a pajtásaival, szaladgál a szabadban, annál egészségesebb lesz.

Sajnos ma már hiába megyünk ki az utcára, nincsenek gyerekek. De vasárnap délután még a játszótér is üres volt. Legtöbbször összebeszélünk a kis barátnő anyukájával, és nálunk játszanak a csajok.

Egyszóval, neked se legyen lelkiismeret furdalásod, ha inkább áthívod a szomszéd gyereket, hogy játszanak egy jót a lurkók. Közben lehet egy jót kávézni, vagy éppen kivégezni a házimunkát.

Szeretettel: Edi

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!

Látogass meg a facebookon és az instagrammon is!