Karantén, kijárási tilalom…

digitális oktatás, időkorlát, maszk…

Mi is ez a koronavírus mizéria? Hogy is volt ez az egész? Lassan már eljutunk odáig, hogy múlt időben beszélhetünk az egészről. Legalábbis ebben reménykedik mindenki. Hacsaknem jön a második hullám…

Addig is: írjunk naplót! Tanácsolják több helyen, hogy megörökítsük a történteket az utókornak. A legjobb lenne, ha minden nap írnánk egy pár sort, nem többet, az eseményekről. Nos, ennek nem sok értelmét látom. Két okot is tudok mondani ennek megcáfolására. Az egyik, hogy a hírportálok úgyis lejegyeznek mindent. A másik, hogy az ember lányának jártányi ereje sem marad a nap végére, nemhogy holmi bejegyzéseket írjon. És mostanra már úgyis mindenki megunta ezt a témát. Már nincs benne semmi érdekes, rendkívüli. Beleszoktunk a helyzetbe.

Gondoltam, hogy összefoglalom a gondolataimat a témában legalább hetente egyszer. Az igazság, hogy már majdnem három hónap telt el, és én még semmit nem írtam. Másról sem, nemhogy a koronavírusról.

Ahogy fentebb írtam estére már jártányi erőm sem marad, nemhogy írogassak. Reggel pedig örülök, hogy ki tudok kászálódni az ágyból, hogy időben beérjek melózni, a gyerek pedig elkezdje az online tanulást.

Mostanra úgy érzem, hogy teljesen üres a fejem. Csak ülök, és nézek. Nem tudom megmondani, hogy ezernyi gondolat cikázik a fejemben, vagy a nagy semmi van odabent. Mintha egy óriási követ cipelnék a nyakamon. Soha, de soha nem vártam még ennyire, hogy véget érjen a tanév. Még diákként sem.

Nekünk nem jutott a sokak által emlegetett, karantén alatt felszabadult időből. Hogy ez jó vagy rossz? Nos, az éremnek két oldala van. Tény, hogy mióta kirobbant a járvány annyi munkánk van, hogy nincs megállás. Ez jó. Nagyon sokan vesztették el az állásukat. Viszont őrülten kimerítő napi 8-10 óra munka mellett tanulni az elsőssel, kontrollálni a másik két lányt. Szerencsére ők már önállóan tanulnak. Mindezek mellett a suli menza is megszűnt. Szóval a főzés valamikor este 8 és reggel 6 közé szorult, hogy azért legyen mit enni a családnak. Ja, és majd elfelejtettem: van egy “új ház”, amit felújítunk. Éppen a tetőcsere zajlik. Vajon ki fogja össze a szerteszét futó szálakat? Hát persze, hogy én!

Talán azért az ősz hajszálakat megúszom. Nemrég jött a hír, hogy a suliban lehet kérni gyermekfelügyeletet. Kézműves és sport foglalkozások lesznek. Amolyan igazi napközis tábor jellegű. Gyorsan be is irattam hármaskát. Jót fog neki tenni egy kis társaság.

Szeretettel: Edi

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!

Látogass meg a facebookon és az instagrammon is!