Milyen legyen a kötőtű?

Olcsót, vagy minőséget?

Egy csendes téli estén, mikor a nagymama kötögetett…

Kezdhetném így a történetet, de ez nem a nagymamáról szól, hanem rólam.

Az este nem volt valami csendes. Három leányzó nyüzsgött körülöttem. Elárulom Neked a titkot, hogy gyerekek mellett nem túl könnyű egy hobbit gyakorolni. Én nagyon szeretek mindenféle kézimunkát, többek között a gobelin varrást is. Ennek is a leszámolható fajtáját imádom. Ez sajnos hely és figyelemigényes munka. Ezért hát választottam egy olyat, amit nyüzsiben is lehet folytatni. Teljes mértékben mobil. Minden hova elviheted. Így, mikor a gyermek helyet vált, megyek szépen a kosarammal utána. Ugyanis kötni szoktam. Vagy horgolni. De most a kötésről beszélünk.

Minden gyermekem lefoglalja magát valamivel. Legtöbbször a legkisebbnek segíteni kell. Nekem nem kell kirakózni, vagy a párkereső játék figuráit egymás mellé pakolgatni, de Petrácska szereti, ha mellette ülök. Már annyira megszokta, hogy a legutóbbi délutáni sziesztánál ezt mondta:

– Gyere! Mennyünk aludni! Te meg hozd a pulóveredet!

Nagyon jól működik olvasás közben is. Na, nem én olvasok, hanem a Dóri, a másodikos lányom. Na, meg mikor szavakat tanulunk. Vagy, ha diktálok neki – tollbamondás.

A gyermek olvas, ír, anyukának meg halad a pulcsi. Egyszer csak azt veszed észre, hogy készen van.

Mazsorettre hordom a szomszéd faluba a két nagyobbik lányom. Nem akarok kétszer menni, az azért luxus lenne, ezért megvárom őket. Eleinte furcsán néztek rám, hogy mindig lefoglalom magam. Az egyik anyuka meg is kérdezte:

– Határidőre csinálod, hogy ide is elhoztad?

Dehogy csinálom határidőre! – gondoltam én. De mi a fenének ücsörögjek tétlenül 1.5 órán keresztül? Pazarlás!

Na, de térjünk a lényegre.

Már jókora darab készen volt a pulóverből, mikor egyszer csak azt veszem észre, hogy nincs a tű végén damil. Gondolom ismered azt a nagyon ügyes találmányt, hogy körkötőtű. Egyébként én sokkal jobban szeretem, mint az egyenes változatot. Az történt tehát, hogy a damil kicsúszott a tűből. A vége, ami eredetileg a tűben volt, jó sorjás volt, és persze beleakadt a szemekbe. Mire kibányásztam a kötésemből, már annyi szem felszaladt, hogy egy jó nagy darabot le kellett bontanom. Arról nem is beszélve, hogy vajon a minta melyik soránál tartottam éppen? gondolat jól feldühített, és egy csomó időmbe telt, mire megtaláltam, hogy hol is folytassam.

Végül megoldottam a problémát pillanatragasztó segítségével. Na de kérem, azért nem ez kéne, hogy legyen a megoldás!

Szóval, mindenki vonja le belőle a saját következtetését.