Bereczki Zoltán

Illúzió koncert

Véletlen kerültünk el a csodálatos illúzió koncertre. Igaz, nem hiszek a véletlenekben. Lényeg, hogy nem előre megfontolt szándékkal jött a koncertlátogatás. Anyukám egyik kolléganője hívta fel a figyelmünket rá. Augusztus 20. Dunaföldvár. A programban szerepelt Berecki Zoltán koncertje is. Na ná, hogy el kell menni megnézni.

Kíváncsiak voltunk a dunaföldvári mazsorettekre is, így már 4 óra körül ott voltunk az ünnepségen. Sok szót nem szeretnék ejteni a mazsorettekről. Nem azért, mert nem voltak jók, nagyon jók voltak, sokan voltak, nem úgy mint a soltiak. De ez egy város. Sokkal nagyobb, mint Solt. Ezért vannak ők többen. És a mazsorett sem szebb, sem jobb, mint amit a mi lányaink táncolnak, egyszerűen más. Egy kicsit táncosabb, akrobatikusabb, mozgalmasabb. A maga nemében mindkettő nagyon szép.

A zene viszont túl hangos volt. Nem csak nekik, más fellépőknek is.

Szerencsénkre volt egy játszótér, nem kellett végighallgatnunk a nagyszerű hip-hop zenét, amit egy biztosan ismert zenekar adott elő a Hősök. Még soha nem hallottam róluk, de nem is vagyok hip-hop rajongó. Mondhatom, hogy menekültem a helyszínről. Egyeske azt találta mondani, “De anya, szokj hozzá! Ez a jövő zenéje!” Na, ja! Ez már az én fiatalkoromban is volt, és már akkor is nagyon-nagyon utáltam. Nem nagyon hasonlít a Guns’n’roses zenéjére.

Mire megvacsoráztuk isteni gyors kajánkat, már vonultunk is a színpadhoz. Hosszas hangolás után, mert élőzene volt, végre megérkezett a várva várt sztár! Színpadon: Berecki Zoltán és zenekara, és az illúzió koncert!

Nem nagyon jutok tv elé, sajnos nem láttam a sztárban sztár és társai műsorokat, csak amit egyeske mutogatott a youtube-on. Ezért Berecki Zoltánt sem láttam, hogy miket adott elő. Most már bánom, hogy nem harcoltam ki azokat az órákat a tv előtt. Na, mindegy. Fantasztikus, hogy mit művel a színpadon, és milyen hangulatot képes varázsolni a nézők körében.

Egyszer csak lejött a színpadról, be a nézők közé. Egészen a hátsó sorokig jött, ahol mi is álltunk. A mellettünk lévő hölggyel táncolt pár lépést, közvetlen mellettem pedig, énekelt egy kis hölgynek egy mondat erejéig. Aztán gyorsan vissza a színpadra. Sajnálom, hogy nem tudtam megörökíteni a pillanatot, de minden olyan gyorsan történt. Van, aki ügyesebb volt nálam. A képek közül ugyan csak kettő készült ezen a koncerten, de a többi is olyan, mintha 20-án készült volna a földvári ünnepségen. Nem zengek dicshimnuszokat az említett színész úriemberről, meg kell nézni, hogy mit tud. Tessék megnézni élőben!

Ezek után a tűzijáték már nem is volt annyira érdekes. Főképp, hogy mindenki a hídról várta a fényeket, és pont a másik irányból jöttek a rakéták. A fák is eléggé takartak, hármaskát sem érdekelte annyira. Többet néztük őt, mint a tüzijátékot, nehogy a sötétben elkeveredjen.

Kifelé menet még beszereztünk egy mancsőrjáratos kutyát. Most éppen ez a kedvenc sorozat. Aztán irány haza, a jókis keskeny földvári hídon keresztül.

Szeretettel: Edi

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!

Látogass meg a facebookon és az instagrammon is!