Tényleg csak egyetlen mondat, de szívem, lelkem összeszorult, ahogy a pici lányom szájából előtört egy mondat az édes kis beszédhibáival. A történet előzménye, hogy diétázom, találtam egy tök jó diétát, de erről majd később, és hát megvettem a hozzávalókat. Szóval, mogyorót vettem, egy zacskóval. Natúr, pörkölés és só nélkülit, ami a diétához elő van írva. Szó se róla, mintha a fogamat húznák, hiszen elég drága. De gondoltam, ha összességében nézzük, elég lesz vagy kettő hónapig. Arról nem esett szó, hogy más nem ehet belőle, csak én. Éppen előző este fogyott el a kesudió. A boltból hazatérve, mikor a pici lányom meglátta, csak ennyit mondott: -Húú haa! Magadnak egy egész zacskóval vettél?…

Egy dolgozat a lányaim tollából. “Anya az életemben az egyik legfontosabb személy. Aki mindig mellettem áll és segít nekem, akkor is, ha valami hülyeséget csinálok. Ő az, aki az én gondomat viseli és rámszól, hogyha kell. A haja göndör, fodrászcsinálta válligérő fazon. Szeme mesés kék és neki van a legszebb arca a világon. Karcsú termete, gondoskodó mozgása van, amitől még sosem féltem. Anya szeret táncolni, tornázni és varrni. Az utóbbi a munkája is, de legfőképp képeket szeret varrni. Kedvenc színe a lila, bár szerinte mindegyik szín szép. Hibákat nem igazán tudnék mondani. Egye sem, de szerintem senkisem tudna mondani a saját anyjáról. Hogy miért szeretem őt? Csak ismételném magam, mert…